Téli álmok…

Fantasztikus élménnyel indul az év, hiszen lehullott az idei első hó!

Végre lehet hógolyózni, hóembert építeni, gyönyörködni a fehérségben… Ez kárpótol azért a hidegért, ami a hóval együtt megérkezett, s ennek okán kb. 5 perc kintlét után úgy érzem magam, mint aki kockára fagyott…
Ennek ellenére szeretem a telet. Évről-évre egyre jobban! Sokkal többet jelent számomra, mint korábban. Van egyfajta hangulata, ami semmi máshoz nem hasonlítható, teljesen egyedi.
Ahogy változom, egyre több dolgot látok/érzek másként, ezáltal a jelentőségük is más számomra.

A hideg, havas tél is egy ilyen változásnak köszönhetően kapott új értelmet az életemben.

Nagyon sokat segít pl. elmélyülni a gondolataim világában. Ilyenkor sokkal több könyvet olvasok el, mint az év bármely időszakában, mert jó otthon lenni, meghitt, kellemes környezetben és jobban bele tudok mélyedni az olvasás élményébe.

Azt figyeltem meg magamon az elmúlt években, hogy ezekben a hónapokban születtek meg bennem a nagy elhatározások. Ekkor döntöttem el fontos dolgokat, és voltam képes lezárni, leválni, elengedni, más irányt venni.
Ez most sincsen másként: komoly elhatározások és döntések, lezárások, elengedések, irányváltások, és nagy lépések…

S ahogyan haladok előre az utamon, egyre jobban érzem/ látom azokat a pontokat, ahol már nem érdemes tovább menni.

Mivel ilyenkor lelassul a bioritmusom is, megfontoltabb leszek, jobban, mélyebben áttekintem az adott helyzetet, és van időm mérlegelni. Valahogy télen mintha még az idő is ebben segítene azzal, hogy lassabban halad ( persze ez csak úgy tűnik), legalábbis az én valóságomban.:))

Persze a háttérben komoly energiák mozdulnak meg, és indítják be az új dolgokat, történéseket, aminek köszönhetően úgy érzem, óriási lendület van bennem!
Egyszerűen ráhangolódtam a természet ritmusára, és tiszteletben tartva azt, könnyebben vagyok képes haladni előre a saját tempómban.
Nem hajszolom magam, nem erőltetem a dolgok menetét, nem kontrollálom az eseményeket. Vagyok, létezem, élvezem az elfogadás energiáját ameddig csak képes vagyok rá!
Az idei év szintén sűrű lesz: tanítok, tanulok, belföldön-külföldön egyaránt. Lesz sok, hosszabb utazás, belső-külső, egyik a másik következménye, ok-okozat…
Mindeközben beteg embereknek segítek a gyógyulásban, olyanoknak, akik valóban egészséges életre vágynak, és tesznek is érte! Vagy olyanoknak, akik elakadtak az életükben, és úgy érzik, segítséggel sikerülhet kilábalniuk az adott helyzetből.

Szóval teszem a dolgom. Ez a hivatásom, és imádom!

Őszintén kívánom Nektek, hogy Ti is találjátok meg a hivatásotokat, azt amiben képessé váltok arra, hogy megéljétek önmagatokat!
Sok sikert, szerencsét és kitartást kívánok Nektek hozzá!

Mindezt őszinte, tiszta SZERETETTEL!