Gyakorlat teszi a mestert….

Tudjátok, világ életemben gyakorlatias ember voltam. Már gyerekként is az okozott problémát pl. a tanulásban, ha elméleti dolgokat kellett megtanulnom anélkül, hogy lett volna róla bármilyen tapasztalásom.

Persze ez ellentmondásosnak is tűnhet, számomra mégsem az!

Vegyünk egy egyszerű példát: matematika.

Gyakran kellett megtanulnunk egy definíciót úgy, hogy még gyakorlati példákat sem vettünk, mondván, először levezeti a tanár elméletben. Persze egy feladaton keresztül, de az nekem mindig nagyon kevésnek tűnt. Azt pedig egyáltalán nem értettem, hogy amikor jól begyakoroltunk egy műveletet, miért kell szó szerint tudnunk az elméletet is? Nyilván meg van ennek az oka, de mint mondtam, nekem a gyakorlat számított. Az, hogy meg tudok-e oldani egy feladatot, vagy nem. Értem az összefüggéseket, vagy nem. Ami már megy, érthető, evidens számomra, annak a szöveges elméletét minek szó szerint számon kérni?

Elmagyarázza a tanár hogyan kell, aztán jöhetnek a gyakorló feladatok.

Nálam ez pont fordítva működött, mert biztos vagyok benne, hogy ha folyamatosan példákat oldunk meg, miközben rálelünk a logikára, már könnyedén menne a definíció. Én ezt úgy oldottam meg, hogy bemagoltam. Gondolhatjátok, mennyit ért!

A nyelvtanulás ugyanez a kategória, de ha a saját nyelvtanunk tanulását nézem is elképesztő elvárások voltak ezen a téren!

Na, szóval, ezt a kitérőt csupán azért tettem, hátha köztetek van, aki magára ismer, így könnyen megértheti, amit most írni fogok.

Tehát: a coaching tanulásakor tapasztaltam meg először, milyen, amikor gyakorlattal kezdünk, és amikor megvan a tapasztalás, közösen kielemezzük.
Hát elképesztő élmény volt! Persze nem csak nekem, mert voltak még páran, akik szintén hasonlóan gondolkodtak, mint én. Olyan gyorsan ment a tanulás, az új információk befogadása, hogy csak na!

Rengeteg időt és energiát tudtam spórolni ezzel, ami nagyon jól jött, hiszen munka és két gyermek mellett minden perc számított!:))

A coaching volt tehát az első tanult szakma az életemben, ahol a gyakorlatiasság számított előnynek.

Itt már tudtam, hogy nagy mértékben fog változni az életem, ha el kezdek dolgozni ezzel a módszerrel, hiszen mindig új és új távlatokat képes nyitni az életemben, a munkámban – akkor épp egy faktor céget vezettem-, és valami egészen más minőséget tudok megteremteni magamnak általa.

Az érzéseim pedig beigazolódtak: egyre intenzívebb mértékben vált életem részévé a változás…..