Betegség kontra “Éntudat” 1. rész

Különös kapcsolatom van a betegségekkel. Amióta az eszemet tudom, mindig volt valamilyen kisebb-nagyobb betegségem. Szerencsére voltak olyan időszakok, amikor egészséges voltam, de ezek igen rövid ideig tartottak.

2010-ben kezdtem el komolyabban foglalkozni önagam megismerésével, s bár a spiritualitás sosem állt tőlem távol, mindig a valláson keresztül volt jelen az életemben. Azok a minták pedig, amiket hoztam az őseimtől, nem engedték, hogy olyan életem legyen, amelyben a betegség, mint jelenség vagy mint állapot megszűnjön létezni. Legalábbis oly módon, hogy akár éveken keresztül jól érzem magam a bőrömben.

Ahogyan elkezdődött az önismereti fejlődésem, úgy kezdtem egyre inkább megérteni, mi zajlik bennem, mik azok a források, gyökerek, melyek újra és újra megteremtik a különböző betegségeket a testemben. A Theta Healing technika sokat segített saját magam megismerésében.

A fájdalom volt az első olyan belső motiváció, ami arra késztetett, hogy jobban megismerjem belső működésemet, mind fizikai mind lelki okokat kutatva.

Nagyon nehezen bírom ugyanis a fájdalmat. Egyszerűen úgy érzem, lebénít, mintha a testem fogságába esnék, amiből nincs kiút. A tehetetlenség volt ebben a legmélyebb érzés, ennél rosszabbat nem tudtam elképzelni. Természetesen ez az állandó kontroll miatt volt, hiszen egész gyerekkorom erről szólt.

Szigorú szabályrendszerben éltem, állandó feszültség jellemezte a mindennapjaimat, a stressz az életem része volt, s mint tudjuk a betegségek kialakulásában a stressz igen fontos szerepet játszik.

Mielőtt folytatnám okfejtésemet, itt azért szeretnék megállni egy pillanatra. Semmilyen formában nem kívánok bárkit okolni azért, amit akkor vagy akár felnőttként átéltem, mert felelősséget vállalok a saját életemért, és azt vizsgálom, mi lehet az oka annak, hogy ilyen körülményeket választottam magamnak, mielőtt megszülettem.

Igen, hiszek a lélekvándorlásban, abban, hogy a lélek halhatatlan és örök. S bár nem tudom egyértelműen kijelenti, pontosan honnan, hogyan és merre tartok, mert nincsenek róla tiszta emlékképeim, hiszek abban, hogy egy olyan Teremtő Egység részei vagyunk, melyben az idő és a tér, mint olyan nem létezik.

Mindig is volt hitem Istenben, egy olyan teremtő létezésében, aki segít engem az életem során, és a része vagyok, bármit is teszek vagy nem teszek. Gyerekkoromból számtalan olyan emlékem van, amikor tudatosan érzékeltem, hogy része vagyok és összekapcsolódom ezzel az energiával, de ezt akkoriban nem kommunikálhattam, úgy éreztem, nem mondhatom el senkinek, ezért titokban tartottam. Főként elalvás előtt, vagy az álmaimban voltak ezek az élmények, sőt, gyakran álmodtam előre olyan eseményeket, amik aztán a fizikai valóságomban is megnyilvánultak.

A saját, belső világom egyben a menedékem is volt abban a feszültségekkel teli mindennapjaimban, amit akkor éltem. Szerettem magamba mélyedni, életre hívva ezzel ezt a bizonyos kapcsolódást, mert itt olyan mély békét és szeretet éreztem, amit a fizikai valóságomban soha. Ebben a Forrásban való hitem segített a nehéz időszakokban, s mivel gyerekként sokkal kevesebb eszközöm volt arra, hogy szabadon dönthessek, cselekedjem, ez volt az egyetlen dolog, ami megnyugvást hozott a hétköznapokba. Aztán, később, már felnőtt koromban, azt gondoltam, a tudatos gondolkodás egyenlő a kontrollal. Ez igen megnehezítette az emberi kapcsolataimat, tulajdonképpen mindennek úgy kellett történnie, ahogyan én akartam, nem volt ellentmondásnak helye! Ezt hoztam, erre voltam kondícionálva, el sem tudtam képzelni, hogy lehet másképp is, hisz ez volt a minta.

Amikor azonban elkezdtem az önismereti folyamatot, elsőként arra jöttem rá, hogy bár gyerekként nem volt választásom, felnőttként igenis van! Dönthetek úgy, hogy új mintákat, sémákat alakíthatok ki az életemben, de természetesen ennek alapfeltétele volt, hogy felelősséget vállaljak az életemért.

Hiszen, ha képessé válunk arra, hogy magunkon tartsuk a fókuszt, máris sokkal tisztább kép kezd kirajzolódni arról, kik vagyunk, s hogy mi miért történik az életünkben. Ez persze nekem sem ment könnyen, az előbb említett nagyon erős kontroll miatt, hiszen egy „kontrollos” személy esetében a felelősségvállalás az egyik legnagyobb mumus!

Fontos volt hát először is megtanulnom apró lépésekkel haladni, ami számomra szintén igencsak nagy kihívás volt, tekintve, hogy mindent azonnal akartam, hogy megvalósuljon, természetesen a hogyant is gondosan megtervezve! Ebben nagy segítségemre volt a Theta Healing. Ha te is megoldanád a hasonló gondjaidat várlak szeretettel konzultációra vagy akár tanfolyamra is.