Az öngyógyítás első lépcsője….

Egy nagyon kedves ismerősöm volt, aki segített nekem ebben az időszakban. Ő volt az, aki elintézte, hogy egy remek gerincgyógyászhoz kerüljek, aki fiatal volt, tehetséges, és egri, akárcsak én!

Szóval jó kezekbe kerültem, s a vizsgálatok azt mutatták: kisizületi gyulladásom van. Ez nagyon komoly fájdalommal jár, ráadásul igen lassan gyógyul.

Mindenesetre ez akkor elegendő volt ahhoz, hogy meggyőzzem magam: érdemes kipróbálni, amit a kórház felajánlott: egy pszichológiai teszt, beszélgetés a pszichológussal a betegség előzményeiről egy konzultáció keretében. Bár a lélek tudománya mindig is közel állt hozzám, mégis elképzelhetetlen volt számomra, hogy valaha kerülök olyan helyzetbe, hogy pszichológus segítségét kérjem.

A fájdalom azonban olyan erős volt, hogy félretettem a társadalmi szintű előítéleteimet, és megpróbáltam.

Egy nagyon kedves, fiatal – s, mint utólag kiderült-, egy rendkívül tehetséges hölgyhöz kerültem. Ahhoz azonban, hogy egyáltalán elkezdjek konzultációra járni, olyan szintre kellett csökkentenem a fájdalmamat, hogy képes legyek bejárni a kórházba. Esténként, -mielőtt elaludtam-, azon gondolkodtam, hogyan lennék képes megbeszélni a tudatalattimmal, hogy megértettem a jelzést, de ahhoz, hogy érdemben elkezdjek dolgozni magamon, csökkennie kell a fájdalomnak.

Aztán intuitív módon, közvetlenül elalvás előtt vizualizáltam ezt a találkozást, és működött!!

Képes voltam kommunikálni a tudatalattimmal, ami egészen elképesztő élmény volt!
Akkor még nem tudtam, hogy ezzel az öngyógyítás útjára léptem.

Ez volt az első olyan komoly lépcső az életemben, amit teljesen a tudatom kizárásával tettem meg! Belső indíttatásból, intuitív módon elkezdtem gyógyulni….